A nevünkről

Yggdrasil Yggdrasil, a törzsén futkosó Ratatoskkal

A viking teremtés mítosz

Az istenek Odin vezetésével agyonütötték Ymer óriást és testéből megalkották a világot. A világ közepén egy hatalmas kőris áll, Yggdrasil az életfa. Gyökerei háromfelé ágaznak és lenyúlnak az alvilágba, az örök fagy birodalmába és az istenek lakhelye alá, koronája a felhők fölé ér. Ha az életfa elpusztul, akkor itt a világvége. Szerencsére gyökereinél három forrás ered és az életfát három norna, a Múlt a Jelen és a Jövő öntözi. Erre szükség is van, mert az Yggdrasil hajtásait és lombját folyton legeli négy szarvas és egy kecske, gyökerét pedig Nidhögg sárkány rágja.
Yggdrasil legmagasabb ágán egy sas ül és figyel, hogy időben figyelmeztesse az isteneket az óriások támadására. Nem tudni miért, de ez a sas örök vitában van Nidhögg sárkánnyal. Mivel olyan messze vannak egymástól, ezért Ratatosk a mókus szaladgál kettőjük közt és hozza-viszi az üzeneteket.

(Elég nehéz dolog egy induló cégnek jó nevet adni, nem tudjuk nekünk mennyire sikerült, mindenesetre mi megszerettük ezt a futkározó mókust. Mivel nem akartunk a sokadik ...sys vagy ...soft bt. lenni annak idején végigtúrtuk az itthoni könyvtárat egy jópofa, de még nem foglalt név után, végül a gyerekek egyik mesekönyvében leltünk Ratatoskra.)

Egy versszak a Grímnir-énekből

(Tandori Dezső fordítása)

Fentfogú, a mókus
fel-le futkos, iramlik
Yggdraszill kőrisfáján;
kihallja fentről
a sas kiáltozását,
közli Nídhögg-gel odalent.